J. J. Abrams-nek a Star Trek után sikerült megreformálnia a Star Wars Univerzumát is. Amikor a régi karakterek megviselt fizimiskája feltűnik a vásznon, a meghatottság könnycseppjei ragyognak szemeinkben, az újak pedig vagy a szívünkbe lopják magukat vagy majd csak megszokjuk őket valahogy. Kár, hogy a történelem ismétli önmagát.
Tom Cruise ezúttal egy árnyékszervezettel kezd szélmalomharcba, hogy aztán számtalan nyaktörő kaszkadőrmutatványt igénylő akcióorgia közepette a maga malmára hajtsa a vizet, s port szórjon a rá ferdén néző szemekbe és a Szindikátus óraműpontossággal ketyegő gépezetének fogaskerekei közé.
Mozikba került az a film, ami egyrészt megkerülhetetlennek tűnt a Marvel-univerzum építgetése során, másrészt Marvel berkekben is érezhetően rezgett a léc a megvalósítása kapcsán – nem véletlenül tolódott már évek óta a premierdátum -, mivel mégiscsak egy hangyaméretűvé zsugorodni képes képregényhősről van szó, aki mindezek ellenére sem igazán bír emberfeletti képességekkel. Szóval fel volt adva a lecke, amit Edgar Wright repített jó magasra, de végül Payton Reed rendező csapott le. Nézzük, a háló melyik oldalára!
Paul Feig legújabb kémfilmes paródiája a nyár vígjátékaként lett aposztrofálva, amit elnéző kétkedéssel nyugtáztam egészen addig, míg a megtekintése porig rombolt minden sztereotípiát. A kém nemcsak hogy remek – jó, legyen, a nyár vígjátéka! -, de kitűnő országimázs is, amely valóban fel is vállalja kis hazánkat. Ezúttal jó helyre került az adókedvezmény, McCarthy pedig jogosan inthet be Susan Cooperként James Bondnak: “Na elmész Te innen a pics@ba!”
Az új Mad Max egy végletekig leszálkásított akciófilm, amelynek képkockái az adrenalintól és a nitró lángjaitól megégve pöndörödnek fel, és a címszereplőt maga mögé utasítja egy harcos amazon, aki Ellen Ripley posztapok reinkarnációja, egy igazi “tökös”, félkarú angyal. Valhalla!
A majom, mely emberré lészen, s az ember, ki állattá aljasul, egymáshoz konvergál, míg az evolúció lépcsőin valahol félúton nem találkoznak, s kénytelenek rádöbbenni, hogy egyik sem különb a másiknál. Aki tükröt tart, annak vesznie kell! Konfliktusuk a végsőkig eszkalálódik, a robbanás elkerülhetetlen – s ez bizony nagyot fog szólni! EZ… ITT… A MAJMOK BOLYGÓJA!
A legújabb Godzilla feldolgozás egyszerre ígér tradicionális és modern megközelítést, mindezt úgy, hogy autentikus marad. Utóbbit a legnehezebb megvalósítani, a legtöbb hasonló, földtől elrugaszkodott történettel bíró film itt szenvedi el a legnagyobb csorbát, és esik ki elsősorban azon nézők kegyeiből, akiknek pusztán a látvány már nem elég. Valami többre, egyedibbre vágynak. Lássuk, hogy vizsgázik ebből a szempontból a legújabb „monstre” mozi, miközben címszereplője leamortizál maga körül egy fél várost!
Az élet kisebb-nagyobb döntések sorozatából áll, melyek következményei kihatnak sorsunk alakulására. A tiniből lassan férfivá cseperedő Peter Parker-nek legújabb kalandjában ezt kell megtanulnia, miközben alteregója bőszen üti az ellent. Pókember talán még sosem volt ennyire hétköznapi hős, szinte kézzelfogható közelségbe kerül hozzánk, amit jelen esetben nem a 3D-nek, hanem az épkézláb sztorinak köszönhetünk. A hiteltelentől eljutunk a hihetetlen jelzőig… talán már a csodálatos sem várat magára sokat!
Wally Pfister, Christopher Nolan házi operatőre ezúttal rendezésre adta a fejét, s első filmjéhez mindent rendelkezésére bocsátottak: egy nem túl eredeti, ámde magvas alapgondolat révén sokrétűen kibontható sztorit, nívós szereplőgárdát és rengeteg pénzt. Még némi hátszelet is kapott Nolan produkciós cégétől (sőt, magától Nolan-től is!), így minden adott volt egy olyan tudományos-fantasztikus film elkészítéséhez, ami után minden sci-fi rajongó megnyalhatja mind a tíz ujját. Lássuk, mire ment vele!
