Harcban élve: Mint aki a székek közé esett
Jason Statham a helyi drogbáró levesébe csap Chuck Logan regényének adaptációjában.
Jason Statham a helyi drogbáró levesébe csap Chuck Logan regényének adaptációjában.
Paul Greengrass rendezőtől már megszokhattuk a kompromisszumoktól mentes fellépést, legyen az egy politikai felhangokkal megtűzdelt, akciófilmnek álcázott háborús thriller (á lá Zöld zóna) vagy épp a negyedik Bourne-film körüli forgatási mizéria. Greengrass nem szeret csapongani, sőt, nagyon is tudja, hogy mit akar. A valós eseményeken alapuló tengeri túszdráma így válik a kezei közt sodró lendületű, akciófilmes elemeket felvonultató, körömrágós izgalmakat tartogató kalandfilm, ami még Tom Hanks-et is visszatéríti a megfelelő kerékvágásba.
A Riddick visszatér a gyökerekhez: nem akar többnek látszani, mint egy B-kategóriás akció-horror, amit telepakoltak minden „földi jósággal” – szörnyekkel, vérrel és némi gore-ral.
Az Elysiumban olyan szélesre nyílik az olló a szegények és gazdagok között, amellyel már maga a rendező Neill Blomkamp sem tud mit kezdeni.
Benedict Cumberbatch rosszfiúként még az űrből is látszik.
Arnold Schwarzenegger ismét bebizonyítja, hogy korántsem feláldozható!
A Bondurant-fivérek nem fekszenek le senkinek. Még akkor sem, ha elnyiszálják a torkukat, szitává lövik vagy az asztal alá isszák őket. Mert fékezhetetlenek. És elpusztíthatatlanok.