Aranypolgár a Nagy Amerikai Rémálom fogságában
Mi hiányzik annak, akinek mindene megvan? Erre a kérdésre keresi a választ Orson Welles a világ legjobb filmjének választott Aranypolgárban.
Mi hiányzik annak, akinek mindene megvan? Erre a kérdésre keresi a választ Orson Welles a világ legjobb filmjének választott Aranypolgárban.
Az 1909-ben megjelent Martin Eden című, önéletrajzi ihletésű Jack London-regény már számos megfilmesítésen van túl, de Pietro Marcello rendező egészen új szemszögből talál fogást rajta. Olasz környezetbe és a klasszikus sztorit időtlen keretek közé helyezve is megőrzi mondanivalóját, dokumentumfilmes tapasztalatával pedig kivételes érzékenységgel sikerül megidéznie a munkásosztályt.
1997-ben szinte egyszerre készült el Martin Scorsese Kundunja és Brad Pitt Hét év Tibetben című filmje, amelyek betekintést engednek a „világ tetején” élő nép és vezetőjük vallási hagyományokról és elnyomásról szóló történetébe. A dalai láma globális szerepvállalása és Tibet függetlenségi törekvése szorosan egybeforrt. Utóbbi egyébként olyan, mint a homokos tengerparti fövenybe írt mondat: mielőtt pont kerülhetne a végére, mindig elmossa a történelem.
Egyedülálló karakter, hatalmas tehetség, kitartás és munkabírás.
Elton John életrajzi filmje olyan lett, amilyen a Bohém rapszódia nem: őszinte, kreatív és felkavaró. Tudni akarod, milyen érzés befutni a zenei világban? Milyen az, amikor lenn a klubban minden jelenlévő szíve egyszerre dobban az ütemre? Micsoda föld felett járó pillanat, amikor átérzik és veled együtt élik meg a dalodat? Vagy épp milyen lecsúszni a hedonizmus torkába? Nézd meg a Rocketmant!
„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – mondta Neil Armstrong, amikor a Holdra lépett. A First Man című filmből megtudhatjuk, milyen is volt valójában az élmény.
Vajon mi történt volna, ha George Lucas a Csillagok háborúja helyett Flash Gordon-filmet készített volna? Vagy ha dokumentarista stílusban filmre viszi az Apokalipszis mostot? Netalántán hagyja a francba a forgatókönyvírást, úgyis a háta közepére kívánta az egészet? Mérföldkövekkel lenne foghíjas a filmtörténet: sosem ismerjük meg a Skywalker Sagát, nem lenne kincsek után kajtató régészprofesszorunk, és közvetve még számtalan film, amely alapjaiban határozta meg a popkultúránkat.
Amikor a világ leggazdagabb embere középső ujjával beintett az unokáját elrablóknak, tulajdonképpen önmagához hűen viselkedett: kiszámíthatatlanul. Mit gondolsz, miből szerezte a vagyonát? Senkinek nem engedett betekintést a lapjaiba. Ridley Scottnak hála, mi most mégis bepillantást nyerhetünk. Milyen ember az, aki a patikamérleg serpenyőjébe helyezi az unokája életét? Kicsinyes korlátoltság vagy kérlelhetetlenül rideg racionalitás jellemzi?
A politikus is ember – pókhálós és alig hitelt érdemlő közhely, amelyet Joe Wright rendező emel most új kontextusba, hogy végül parolázzon egyet Christopher Nolan rendezővel Dunkirknél.
Egy öt éves kisfiú elveszik valahol India szívében, majd megannyi nélkülözés és megpróbáltatás után egy másik földrészen szocializálódik szeretetben és boldogságban. Akár tündérmese is lehetne, de ez maga a valóság, ráadásul a történetnek itt még nincs vége! Az immár felnőtt férfi a közösségi média és a Google Earth segítségével keresi meg 25 éve nem látott családját. Mi ez, ha nem a digitális korszak diadala? Nem, semmiképpen sem egy Google-reklám! Bár annak egészen pazar volna!