Pókember – Nincs hazaút: Az icipici pók túlnő önmagán és egész univerzumán
Peter Parker, alias Pókember legújabb kalandjában végre felnő, és nem csak a feladathoz.
Peter Parker, alias Pókember legújabb kalandjában végre felnő, és nem csak a feladathoz.
Felüdülés végre egy olyan vígjátékra beülni, ami nem altesti poénokkal vagy rossz(ul fordított) szóviccekkel próbál megnevettetni, hanem hosszan felépített gegekkel és jellemkomikummal üzen hadat a nevetőizmoknak.
Angelina Jolie után újabb Oscar-díjas színésznő, ezúttal Alicia Vikander bújik Lara Croft viseletes topjába, hogy a legújabb Tomb Raider kalandfilmben „tökös” csajként szülessen újjá. A női Indiana Jones előbb biciklis futárkodik, majd sírboltok mélyére kalandozik, végül levetkőzi valamennyi szexista attitűdjét.
Három film egyben: egy felnőtté válás története, misztikus thriller és vészjósló krimi. A Thelma hamisítatlan skandináv mozi, ami lassan éppúgy külön műfajjá növi ki magát a filmezésben, akárcsak a skandináv krimik a bűnügyi regények frontján.
Egy régi írás ablakot nyit a gyerekkorra, hogy végleg átírja az emlékeket. Így lesz a nyári idillből rettentő felismerés.
Bőrünk alá kúszik az X – A rendszerből törölve, hogy aztán a nyomasztó hangulat jó darabig ne eresszen el.
Chloé Zhao képregényadaptációja a kihagyott ziccerek mozija.
Életrajzi kötet, egy ír legenda, egy kis misztikum – bőven meglocsolva vérrel – kell ennél több halloween éjszakájára?
Már eleve az életnek ez a felnövés része úgy gáz gyerekszemmel, ahogy van, hát még, ha az ember lánya azzal is kénytelen szembesülni, hogy a felmenői – és így ő maga is – boszorkány egy olyan helyen, ahol nem látják szívesen…
„Ezek vagyunk mi, akiknek a szeme előtt az ökológiai katasztrófa árnyékában is egy új autó vagy a trendibb mobiltelefon lebeg. Fogalmunk sincs, hogy mit jelent egy csepp víz a sivatagban. A biodiverzitásnak búcsút intve hamarosan mi is egy dűne tetején találjuk magunkat, egyedüli férgekként a Föld nevű homokozóban.” Ilyen lett az ősz egyik leginkább várt filmje.