Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban egy tömegpusztító fegyver árnyéka vetül a gyanútlan galaxislakók mindennapjaira, a totalitárius rendszert kiszolgálandó, hogy félelmet és reszketést hintsen el a szívekben birodalomszerte. Egy maroknyi eltökélt lázadó azonban elszántan dacol a Sötét Oldallal, hogy apró tettük a történelem folyamát egészen más mederbe terelje! Ez csak egy Star Wars-történet! Abból is az a sorsfordító fajta!
Visszatérés Harry Potter varázslatos filmes univerzumába!
A DC összetrombitálta szupergonoszait egy nagy közös boszorkányégetésre, a banya helyett azonban a produkció kapott lángra, és égett le!
Hollywood újra felfedezte a majomembert, belegyömöszölte egy felöltőbe, majd megásta a CGI sírját! Nem csoda, ha a néző a végére megunja a banánt!
Jöjjetek közelebb! Még közelebb! Mert minél többet véltek látni, annál könnyebb lesz titeket becsapni! Figyeljétek a kezemet! Én nem csalok! Megmutatom, hogy ők viszont igen!
Hogy milyen lett a Wacraft videojáték adaptációja? Lépj át velem a Fekete Kapun! Megmutatom! Életünk a Hordáért!
Látványos és impozáns lett az Igazság Ligája előzményfilmje, remek alapötlettel és előítéletes Batman-nel – vajon Zack Snyder, a „látnoki erejű” rendező miként ugrasztja egymásnak a bőregeret és Kripton fiát?
J. J. Abrams-nek a Star Trek után sikerült megreformálnia a Star Wars Univerzumát is. Amikor a régi karakterek megviselt fizimiskája feltűnik a vásznon, a meghatottság könnycseppjei ragyognak szemeinkben, az újak pedig vagy a szívünkbe lopják magukat vagy majd csak megszokjuk őket valahogy. Kár, hogy a történelem ismétli önmagát.
A 007-es ügynök visszatér egy újabb lehetetlen küldetés erejéig, ezúttal egy egész árnyék szervezet ellen lépve szorítóba, miközben újabb darabka kerül fényre sötétbe burkolódzó múltjából. Daniel Craig Bondja klasszikusabb, mint valaha.
Bár a kelta eredetű, jellemzően az angolszász országokban megtartott Halloween helyett itthon a Mindenszenteket ünnepeljük meg, azért némi Nyugat felé való orientálódás révén egyre több tök végzi nálunk is vigyorgó lámpásként, hogy a Halottak napján a temetők környékén kissé megtévedt cukorkaárusokról már ne is beszéljünk! Akik a samhain* ünnepének hagyományosan valami horrorfilm megtekintésével áldoznak, azoknak bátran ajánlható ez az R. L. Stine azonos című könyvsorozatán alapuló, kellemesen szórakoztató, erős nosztalgikus érzéseket keltő, üde humorral átitatott horrorparódia, amivel megkoronázhatják az ördög vidám kis éjszakáját.