Az 1909-ben megjelent Martin Eden című, önéletrajzi ihletésű Jack London-regény már számos megfilmesítésen van túl, de Pietro Marcello rendező egészen új szemszögből talál fogást rajta. Olasz környezetbe és a klasszikus sztorit időtlen keretek közé helyezve is megőrzi mondanivalóját, dokumentumfilmes tapasztalatával pedig kivételes érzékenységgel sikerül megidéznie a munkásosztályt.
Kerekes Vica nem a hab az új magyar romantikus vígjáték tetején, hanem a krém, ami az egészet összetapasztja. A Hab se nem sárga, se nem savanyú, és a miénk.
Pláne, ha bezáródik egy időhurokba! Dunát lehet rekeszteni az időutazós filmekkel, de a Palm Springs romantikus vígjátékként is megállja a helyét.
Ed McDonald Éjszárnya komor és erőszakos világba kalauzol, amelyet elnyeléssel fenyeget a gonosz. Egy titokzatos szerkezet áll az emberek és a sötétség erői között. Egy félhivatalos szervezet „utolsó cserkésze” kezében pedig a titok, ami megválthat vagy a kárhozatba taszíthat. Mindkettőnek ára van. A folytatás a következményekről és a világépítésről regél, utolsó (Holló)vérig.
Újabb „míves” darabbal bővült kis hazánkban a filmcím félrefordítások már így is tekintélyes hosszúságú listája: a “Kszi, Simon” a levélvégről érkező “Love, Simon” aláírásból lett nyögvenyelősen származtatva. Az indok egy sosem „hallott” szleng kifejezés, a „köszi” gyÖktelenített alakja. Szerencsére ezúttal nem igazodik a tartalomhoz a forma, a Love, Simon (maradva az eredetinél) tiniknek szóló, empatikus tanmeseként is egyszerű, de nagyszerű.
Francis Ford Coppola lánya ezúttal Délre csábít minket: egy zárt női közösségben ereszti szabadon Colin Farrellt, mint farkast a juhok közé… vagy fordítva?
A neveken és a helyszíneken kívül vajmi kevés közös nevező található a film és a valóság között…
Külsőségeit tekintve látványos, de érzelmileg üres produkció a Szövetségesek, nyomába sem ér Zemeckis kultfilmjeinek.
A Walt Disney a szívünket megcélzó, igaz történeten alapuló katasztrófafilmmel próbálja megtalálni a helyét a nagy évindító hajrában, ám a Viharlovagokat a saját maga keltette, túláradó érzelemhullám taszítja hullámsírjába.
Bár a kelta eredetű, jellemzően az angolszász országokban megtartott Halloween helyett itthon a Mindenszenteket ünnepeljük meg, azért némi Nyugat felé való orientálódás révén egyre több tök végzi nálunk is vigyorgó lámpásként, hogy a Halottak napján a temetők környékén kissé megtévedt cukorkaárusokról már ne is beszéljünk! Akik a samhain* ünnepének hagyományosan valami horrorfilm megtekintésével áldoznak, azoknak bátran ajánlható ez az R. L. Stine azonos című könyvsorozatán alapuló, kellemesen szórakoztató, erős nosztalgikus érzéseket keltő, üde humorral átitatott horrorparódia, amivel megkoronázhatják az ördög vidám kis éjszakáját.